“…a
szent New Yorkba, ahol várt a főpap… Ott találkoztam először Osvát Ernővel.
Sötét sarokban ült egy kávéházi márvány asztal mellett, asztalán nagy rongyos
papír boríték, írásokkal tele, a körülötte lévő székeken hetven újság, angol,
francia, német (egész Európa minden ifjú tehetségét számon tartotta), e célból
inspekciót tartott éjjel-nappal, rossz fogaival harapva a szivart s odaadó
szemekkel falva a betűt. Hallatlan udvarias volt, nem egy társaságbeli úriember
udvariassága, egy apa gyöngédsége, aki fogadja a megjött fi út…
A Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium magyartanára vagyok. Forgassátok örömmel az írásokat!
2016-06-08
Kosztolányi: Esti Kornél 3. fejezet
Vissza-visszatérek kedves Kosztolányimhoz, Esti Kornélhoz. Megunhatalan.
Még mindig Esti
- egy undorító
csókról, a megváltozhatatlanról és a tengerről -
3. fejezet
.................................................................................................................................................................
Esti Kornél egy kalandja a vonaton: a fiatal Esti meg
akarja ismerni a világot. Az embereket. A tengert. Nyomasztó utazás az első. A
vonatfülkében egy édesanya és annak fogyatékos lánya az útitársa. A narrátor
hosszan időz bemutatásukkal. („Abban
a másodosztályú fülkében, ahova először nyitott be, csak ketten voltak: egy
úriasszony meg a leánya. Köszönt nekik. Az asszony néma főbólintással fogadta
ezt, jóindulatúan, de kimérten, mintegy tudomására hozva, hogy a barátságos
semlegesség álláspontjára helyezkedik. Ő belenyomorította a hálóba kosarát, s
az ablak melletti ülésre telepedett. Szemben vele ült az asszony, az asszony
mellett a leány, vele rézsút szemközt.”)
Címkék:
11.o. irodalom,
esti kornél,
fájdalom,
kosztolányi dezső,
részvét,
tenger,
utazás
2016-06-07
2016-05-29
2016-05-27
Fenyő Miksa a Nyugatról, Adyról (1966)
https://pim.hu/hu/p/fenyo-miksa
Igazgatóként mindvégig sokat tett a lap gazdasági támogatásért, fennmaradásáért. 1921 és 1929 között főmunkatársa, 1914 és 1925 között társkiadója volt a Nyugatnak. 1931–35-ben or
szággyűlési képviselő. 1938-ban lemondott a gyáriparosok szövetségében viselt állásáról. A német megszállás alatt Budapesten rejtőzködött, 1944. jún. 24. és 1945. jan. 17. közt naplót vezetett (Az elsodort ország, 1946). 1945-től a Gyáriparosok Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke és kereskedelmi igazgatója lett. 1948 végén külföldre távozott, előbb Rómában, Párizsban, majd 1953-tól New Yorkban élt; 1970-ben Bécsbe költözött. A Nyugat folyóirattal kapcsolatos emlékeit és dokumentumait az emigrációban publikálta, mely Vezér Erzsébet gondozásában kibővítve megjelent Magyarországon is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
