Vissza-visszatérek kedves Kosztolányimhoz, Esti Kornélhoz. Megunhatalan.
Még mindig Esti
- egy undorító
csókról, a megváltozhatatlanról és a tengerről -
3. fejezet
.................................................................................................................................................................
Esti Kornél egy kalandja a vonaton: a fiatal Esti meg
akarja ismerni a világot. Az embereket. A tengert. Nyomasztó utazás az első. A
vonatfülkében egy édesanya és annak fogyatékos lánya az útitársa. A narrátor
hosszan időz bemutatásukkal. („Abban
a másodosztályú fülkében, ahova először nyitott be, csak ketten voltak: egy
úriasszony meg a leánya. Köszönt nekik. Az asszony néma főbólintással fogadta
ezt, jóindulatúan, de kimérten, mintegy tudomására hozva, hogy a barátságos
semlegesség álláspontjára helyezkedik. Ő belenyomorította a hálóba kosarát, s
az ablak melletti ülésre telepedett. Szemben vele ült az asszony, az asszony
mellett a leány, vele rézsút szemközt.”)