Ballada a senkifiáról (Faludy-Villon)

Ballada a Senki fiáról

Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s leheletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Fagyott mezőkön birkóztam a széllel, ruhám csupán egy fügefalevél, mi sem tisztább számomra, mint az éjjel, mi sem sötétebb nékem, mint a dél. A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temetőkben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek. Fehér derével lángveres hajamra s halántékomra már az ősz feküdt, és így megyek, fütyülve egymagamban, megáldva és leköpve mindenütt. A győztes ég fektette rám a sátrát, a harmattól kék lett a homlokom, s így kergettem az Istent, aki hátrált, s a jövendőt, amely az otthonom. A hegytetőkön órákig pihentem s megbámultam az izzadt kőtörőt, de a dómok mellett fütyülve mentem s kinevettem a cifra püspököt: s ezért csak csók és korbács hullott árva testemre, mely oly egyformán feküdt csipkés párnák között és utcasárban, megáldva és leköpve mindenütt. S bár nincs borom, hazám, se feleségem és lábaim között a szél fütyül: lesz még pénzem és biztosan remélem, hogy egy nap nékem minden sikerül. S ha megúntam, hogy aranytálból éljek, a palotákat megint otthagyom, hasamért kánkánt járnak már a férgek, és valahol az őszi avaron, egy vén tövisbokor aljában, melyre csak egy rossz csillag sanda fénye süt: maradok egyszer, Francois Villon, fekve - megáldva és leköpve mindenütt. Villon költészete Faludy-Villon: Ballada a Senki fiáról 1.     A versben végigvonul az ellentét. Gyűjts példákat ellentétekre! megáldva <- > leköpve, tiszta az éjjel, sötét a dél (napsütés), csók <->korbács, csipkés párnák közt feküdt < ->utcasárban feküdt, csók < - >korbács 2.     Az ellentétek közül melyek azok, amelyek a lírai én lelkiállapotából adódnak, s nem a valóság objektív leírásai?  sötét a dél (napsütés), tiszta(világos) az éjjel, rakott tálak közt kivert az éhség, halálra fáztam rőt kályhák között, matrózkocsmák mélyén felzokogtam,, temetőkben nevetek, mindent megöltem, amit szeretek 3. Helyettesítsd a dél és a tiszta szavakat egy rokon értelmű alakjával, hogy érthetőbb legyen a kifejezés! dél = napsütés, tiszta =világos 4.     A hányattatott költő vallomása a vers. Gyűjtsd össze, hogyan jelenik meg a kitaszítottság, a bizonytalanság a lírai én életében! a.     Egyedül van, nincs barátja, társa. Honnan tudjuk meg? hű barátom egy akadt, a köd b.     Zord, veszélyes külső világ: köd, cserepek hulltak, áradt a sár, a rózsák elpusztultak, leköpve, fagyos mezők, széllel birkózás, nincs ruhája c.      Milyen helyszínek jelennek meg a költeményben? az úton levés állapota, matrózkocsmák,temetők,hegytetők,dómok, paloták 5.     A versben megjelenő helyszínek mit árulnak el a lírai én lelkiállapotából? (bizonyítják a hányattatást, a csavargó élet helyszínei) 6.     A középkori Villont idézi meg Faludy György e versben. A kersztény vallás uralkodó volt a középkorban. A lírai én Istennel való kapcsolatáról idézd a megfelelő részt! (Így kergettem Istent, aki hátrált) Magyarázd! 7.     A keresztény vallás bűnbocsánatra buzdít. A lírai énnek van-e ilyen szándéka? (nincs) 8.     Az utolsó versszak a jövőről szól, míg az első 3 a jelen állapotát festi meg. Pozitív vagy negatív-e az a jövőkép, ami a zárásban olvasható? Állításodat bizonyítsd! 9.     Magyarázd az alábbi képeket! Hasamért kánkánt járnak már a férgek (meghal), halántékomra már az ősz feküdt (megöregedett) 10. Létösszegző költemény, ars poetica, halálvers. Melyik meghatározást érzed találónak? Indokold állításodat!